Japánról

Az utóbbi időben nagyon nem jutott időm a blogolásra, mert lefoglalt az, hogy szemináriumra jártam és hogy egy adott funkció sebességén 232-szeres javulást értem el. Illetve, hogy végre beszéltem a főnökkel kényes kérdésekről, de erről majd később. Szóval már régóta érik egy bejegyzés, ami japánról szól. Legyen a mai témánk az étel.

Mert japánban nem kizárólag nyers halat fogyaszthat a bátor külföldi, hanem rengeteg olyan dolgot is, amit amúgy jobban tenne, ha nem fogyasztana. Ott van például rögtön az egyik kedvencem, a

Gyouza

 Ez igazából egy kis adag darált hús (jellegű valami) egyfajta panírban. (ebből is látszik, hogy fogalmam sincs hogy készül). A lényeg, hogy hús és nem hal.

 

 

 

 Yakitori

Csirkehús pálcikán. Szó szerint is ezt jelenti. Csakhogy, ez túl egyszerű lenne, ezért létezik hagymakarikás, disznóhúsos, májas, és igen, létezik csirkebőrös változat is

 

 

 

 Sushi

Amilyen furán néz ki, épp olyan finom. A lényege, hogy egy falatnyi rizs tetejére teszünk bármit, ami fél órája még a vízben úszott (vagy része volt bárminek, ami vízben úszott, vagy tojás)

 

 

 

Ikra

Nem, nem tévedés, a japánok a magyaroktól lopták az elnevezést. Persze nem tudták kiejteni rendesen, ezért japánban Ikura néven fut a haltojás. Remek szóvicc lehet, hogy az ikura azt is jelenti, "mennyibe kerül?".

 

 

 

Maki

Nem röhög, így hívják. Abban az egy dologban különbözik a sushitól, hogy a rizs belsejébe mennek az úszó dolgok. Leánykori nevén amúgy makizushi.

 

 

 

Sashimi

Azaz felvágott nyers hal, rizs nélkül. Minden más paraméterében olyan, mint a sushi. Sok wasabival érdemes fogyasztani.

 

 

 

No, majd legközelebb talán ráveszem magam, hogy vegyek toufu-t, amit nem szeretek túlzottan, mert semmi íze nincs (épp úgy, ahogy a szakénak sincs, ellenben a teának van, mégpedig halíze – és szaga).